Nálunk gyakran kerül az asztalra, mert olcsó, egyszerű, és finom. Sosem értettem, hogy Magyarországon miért nem készíti szinte senki, pedig az ízvilág egyáltalán nem idegen a magyar konyha karakterétől. 

Nemcsak a hétköznapok, hanem a kerti, baráti összejövetelek elmaradhatatlan fogása is. Szinte kínálja magát hozzá egy jó, elzászi fehérbor, tipikusan a Riesling a lendületes savaival, és a kellemes, virágos karakterével. A vörösborok kedvelői nem nyúlhatnak mellé sangovies borral, amely savas, de könnyed.

A crème fraîche senkit ne tántorítson el attól, hogy kipróbálja ezt a receptet, helyettesíthető jobb minőségű tejföllel is, ha muszáj.

Tudom, a magyaroknak van lángosuk, langallójuk, de egyszerűségében egyik sem versenyezhet az elzászi Flammkuchennel. Barátom elmélete, hogy a magyarok nagy része még hírből sem hallott erről a remek ételről. Ismeretterjesztés következik. Közérdek!

Hozzávalók 2 főre:

Tészta:

• 200 g liszt
• 125 ml víz
• 2 1/2 ek étolaj
• csipet só

Feltét:

• 1 pohár crème fraîche (vagy tejföl)
• 150 g szalonna (Bauchspeck, erre talán a kolozsvári szalonna hasonlít a legjobban, alternatív megoldás: bacon)
• 2 db hagyma (Legjobb a lila vagy a salotta, de a sima vörös is megteszi.)
• só
• bors
• szerecsendió

Hogyan készítem?

A tésztával kezdem. Összedolgozom a tészta hozzávalóit, és sima felületű, ruganyos gombóccá gyúrom, majd félreteszem kicsit pihenni. A hozzávalók között nem szerepel élesztő, nem véletlenül. Ez talán furcsa lehet az élesztős tésztákhoz szokott magyaroknak, de tényleg nem kell bele. 

Közben előmelegítem a sütőt 250 fokra (maximális hőfok legyen), alsó-felső sütés. A légkeveréses funkciótól óva intenék mindenkit, ki fogja szárítani a tésztát, borzalmasan kemény lesz.

A hagymákat vékony karikákra vágom, a szalonnát felkockázom. 

A tésztát olyan vékonyra nyújtom a sodrófával, hogy éppen még nem lyukad ki, majd óvatosan egy lapos tepsibe helyezem. Ha jól dolgoztunk, a tészta pontosan akkora, hogy kitölti a tepsit, de nem lóg ki.

Vastagon megkenem a krémmel, sózom, borsozom, leheletnyi szerecsendiót reszelek rá. A sóval érdemes csínján bánni, mert maga a tészta is tartalmaz némi sót, és a szalonna is sós.

Szórjuk meg a hagymával és a szalonnával mindenhol egyenletesen, majd mehet a sütőbe. 

Pontos sütési időt nem tudok mondani, mivel minden sütő egy kicsit eltérő. 10 percnél nem tart tovább. Folyamatosan figyelni kell, semmiképpen se hagyjuk magára! 

A Flammkuchen akkor van kész, ha már csábosra pirultak a hagymakarikák, és rúzsvörösre sült a szalonna, az ember szinte megcsókolná. Ekkor vegyük ki a sütőből, és tálaljuk.

Jó étvágyat!