Édesanyám friss élesztőt használ, amit cukros, langyos tejben előzőleg felfuttat. Idővel én is elkezdtem kísérletezni, és lecseréltem porélesztőre, mert könnyebb tárolni, és nem kell felfuttatni sem; szobahőmérsékleten ugyanúgy megkel. Így egy kicsit gyorsabban készül el, és kevesebb edényt kell elmosogatni. A tejet vízre cseréltem, mert előfordult, hogy nem volt itthon, így improvizálnom kellett, és a végeredmény ugyanolyan finom lett.

Szerintem fokhagymás tejföllel, és sajttal megpakolva az igazi, de a párom például lekvárral vagy forró mézzel és porcukorral eszi, mert őt a salzburgi Bauernkrapfernre emlékezteti, szóval feel free – szinte minden passzol hozzá. Időnként krémlevesekhez is készítem harapnivalónak, második fogásnak.

Hozzávalók:

• 250 gramm liszt
• 1 kis pohár kefir (kb 150 gramm)
• 1 csomag instant élesztő por
• 1 csipet só
• fél tk kristálycukor
• 100-150 ml víz (tejjel is nyugodtan helyettesíthető, de szerintem felesleges)
• étolaj

Így készül:

A lisztet, a kefírt, az élesztőt, a sót és a cukrot egy dagasztótálban összekeverjük. A langyos vizet fokozatosan adagoljuk hozzá, míg a kívánt állagú tésztát kapjuk, és körülbelül 5 percig dagasztjuk. A tésztát lefedjük fóliával vagy konyharuhával, és szobahőmérsékleten 1-2 órát kelesztjük. Ha később használnánk fel, betehetjük hűtőbe is; hűtőben kelesztve számoljunk +2-3 óra kelesztési idővel.

Ezután a tésztát több egyenlő részre osztjuk, attól függően, mekkora lángosokat szeretnénk. Az itt megadott mennyiségből 4 nagy vagy 6 közepes méretű lángos jön ki.

A bucikat enyhén olajos kézzel kissé kilapítjuk, félbehajtjuk, a széleit lenyomkodjuk, majd ezt néhányszor megismételjük, hogy minél levegősebb legyen a tészta. Végül gombócokat formázunk, és egy belisztezett felületen konyharuhával letakarva további fél órát kelni hagyjuk. Ha nem sütjük ki egyszerre mindet, a maradék bucikat letakarva a hűtőbe tehetjük 1-2 napra. Ilyenkor olajjal kenjük át őket vékonyan, hogy ne száradjanak ki.

Tipp: A hideg tésztát nehezebb nyújtani, ezért sütés előtt vegyük ki időben a hűtőből, és hagyjuk szobahőmérsékleten kicsit felmelegedni.

Közben egy nagy serpenyőben felhevítjük az olajat. A lángost bőséges, forró olajban kell sütni körülbelül 170-180 °C-on. A legnagyobb hiba, ha az étolaj nem elég forró – ilyenkor a lángos olajos, tocsogós, nehéz lesz.

Amíg hevül az olaj, kinyújtjuk az első lángost a levegőben, kézzel, a kívánt vastagságúra. Ezt úgy a legegyszerűbb, hogy a tésztagombócot picit összelapítjuk, majd a közepén összenyomjuk, és innen, középről kezdjük el kifelé nyújtani, a tésztát folyamatosan forgatva. A megfelelő állagú, álomkönnyű tészta szinte magától nyúlik a gravitációtól. Nyújtsuk addig, amíg a kívánt pereméig érünk.

A megfelelő hőmérsékletről könnyen meggyőződhetünk: csípjünk le egy borsónyi darabot a tésztából, gyúrjuk kis golyóvá, és dobjuk az olajba. Ha azonnal pezsegni kezd és felúszik, kezdhetjük a sütést.

Nem kell neki sok idő, 3-5 perc alatt sül készre mindkét oldalán, attól függően, hogyan szeretjük. Ne feledjük időben átfordítani az egyik oldaláról a másikra.

Az elkészült lángosról lecsepegtetjük az olajat, majd a tetszőleges hozzávalókkal tálaljuk.

Jó étvágyat!